Inzulin rezisztencia és sport,- avagy a hatásos és kézenfekvő gyógymód

Napjainkban egyre nagyobb mértékben jelenik meg az inzulin rezisztencia kortól és nemtől függetlenül. A megbetegedés elterjedésének oka az élelmiszeripar által használt nagy mennyiségű finomított szénhidrát, a hozzáadott cukor, és a testmozgás hiánya. Kialakulásában szerepet játszik a genetika és a családi halmozódás is, de nagyrészt az életmód és a táplálkozás az oka annak, hogy szinte minden második ember érintett. Jó hír azonban, hogy az állapot kezelhető, a tünetek enyhíthetőek, és megelőzhetőek a komolyabb károsodások, főként a rendszeres mozgásnak köszönhetően.

Mindenekelőtt néhány szó az inzulin rezisztenciáról

Alapvetően az elfogyasztott szénhidrátoknak inzulinra van szükségük, hogy bejuthassanak sejtjeinkbe, ezzel biztosítva szervezetünk megfelelő működését. Az inzulin egy hormon, amit a hasnyálmirigy termel, s amely nélkül a szénhidrát a vérkeringésben marad. Ez hosszú távon károsító hatású. Az inzulin rezisztencia egy szénhidrát anyagcserezavar, mely során az inzulin hatástalanná válik, a szénhidrát nem képes bejutni a sejtekbe. Ennek eredményeként a cukor a keringésben marad, egyre több inzulin termelődik, valamint a magas vércukorszint állandósul, ami kezelés nélkül komoly problémákhoz vezethet.

A következmények

Az inzulin rezisztencia méltán nevezhető a cukorbetegség előszobájának. Ugyanis a hatástalannak bizonyuló inzulin túltermelése, a termelő sejtek kimerülését eredményezi, ami pedig már visszafordíthatatlan állapotot jelent. A tartósan magas vércukorszint emellett károsítja a szerveket, az érrendszert, valamint hormonális zavarok is felléphetnek, mint például a PCOS (policisztás ovárium szindróma). Jellemző továbbá a hasi elhízás, magas vérnyomás, aknés, pattanásos bőr, valamint a rendellenes szőrösödés is.

Mit tehetsz?

Az inzulin rezisztencia kezelése rendkívül összetett. A megfelelő diéta mellett súlyosabb esetben gyógyszeres kiegészítésre is szükség van, ám a legfontosabb, amely nélkül az előbbiek sem elég hatásosak, az a rendszeres testmozgás.

A sportolás önmagában képes a glükóz anyagcsere megfelelő szabályozására, javítja az inzulin érzékenységet, növeli a glükóz toleranciát. Hat rá a fogyás is, azaz a zsírszövet mennyiségének csökkenése, az anyagcsere javítása az edzés alatt és azt követően egyaránt.

A siker kulcsa nagyrészt a rendszerességben van, de érdemes odafigyelni az edzés összetételére is. A kardio edzések mellett az erősítő, izomépítést szolgáló gyakorlatokat sem szabad elhanyagolni. Az izmoknak ugyanis nincs szükségük inzulinra ahhoz, hogy glükózt vegyenek fel,- energiaforrásként használva azt- ezzel csökkentve a vérben lévő cukor mennyiségét. Minél nagyobb izomtömeggel rendelkezünk, annál több cukor hasznosítható inzulin nélkül, így hatékonyan csökkenthető a termelődő inzulin mennyisége is.

Fontos tehát, hogy edzéseink változatosak legyenek. Tartalmazzon aerob és anaerob gyakorlatokat egyaránt. Fontos, hogy az inzulin rezisztenciát ne betegségként kezeljük, amivel tilos vagy nem javasolt az edzés. Éppen ellenkezőleg, az inzulin rezisztencia egy olyan állapot, ami megfelelő odafigyeléssel, tehát rendszeres testmozgással és diétával karban tartható, a káros következmények pedig elkerülhetők.

Mint minden más, ez is fejben dől el. Rajtad múlik, elszenveded-e az állapotot, vagy megteszel mindent egészséged javítása érdekében.

Az egészségünk rajtunk múlik:

Hasznos volt az írás? Akkor köszi. 🙂