Fontos dolgok, amiket a jóga tanításai által ismertem meg

Sokkal divatosabb, mint valaha volt, mégis több aspektusa van, mint ahogy elsőre gondolnánk. A jóga által nem csak testileg, de emberileg is fejlődhetünk.

Úgy hétéves lehettem, amikor először jött az életembe. Nem voltam balettáncos, de az életkorom adta hajlékonyságokkal még rendelkeztem. Nem éreztem át miről szól az egész valójában, bár hogy is lehetett volna ezt elvárni tőlem a folyamatos izgágaságom közepette.

Felnőttem és tovább gyakoroltam, amikor épp időm jutott rá. Nem lettem azóta sem guru, nincs OHM-tetoválásom és a vega étrend sem képzei le teljesen a napjaimat, csak gyakorlom, és az évek során bizonyos életokosságokat megtanított számomra a jóga.

Miért stresszeljek minden apróság miatt?

Nem túlzás azt állítani, hogy már az is stresszt okoz számunkra, ha kilépünk az ajtón, autóba ülünk vagy buszra szállunk. Már minden apróságon tudunk idegeskedni. Valakinek ki sem kell mozdulnia, hiszen már azon felidegesíti magát, ha kevés lájkot kapott az Insta képére. Nem könnyű mindig higgadtnak maradni, éppen ezért jelent kihívást jóga közben tudatosan jelen lenni, amikor egy percig sem kalandozhatnak el a gondolatok – elvileg. Vagy ha úgy tetszik: a jóga egy olyan másfél órás folyamat, amikor tehermentesítjük magunkat a gondok alól. Ugyanakkor a (folyamatos) stresszeléstől pedig még semmi nem oldódott meg.

A türelem ászanát terem

Nem ez a legjellemzőbb tulajdonságom. Mármint a türelem. Ugyanakkor kénytelen voltam erősen fejleszteni, hiszen egy jógagyakorlás többnyire (főleg, ha hatha jógáról beszélünk) lassú folyamat. Ilyenkor akár több légzésig is meg kell tartani a felvett pozíciót (ászanát), így az izgágaságnak, a haladjunk már atittűdből fakadó bemoccanásoknak nincs helye.

Átélni a pillanatot

Bevallom, egy jóga végi meditáció során egyszer előfordult, hogy teljesen elérzékenyültem, szinte megkönnyebbült a lelkem. Jó érzés volt, amit azóta sem tapasztaltam meg. Olyan emlékké nőtte ki magát, ami a sokszáz órám közül a mai napig kiemelkedőnek számít. Szóval a pillanatokat érdemes megélni, mind a sport, mind az élet többi területén is. Különben is, miért hajszoljuk a jövőt, vagy miért a holnap problémáján agonizálunk akkor, amikor az még el sem jött?

Óvatosan feszegetni a határaimat

Ahogy azt ezelőtt írtam, a türelemnek hatalmas szerepe van a jógázás során. Hosszasan lehetne ecsetelni, hogy az embert mennyi inger éri a hétköznapokon, amikben az önbizalma és a pozitív énképe csorbulhat. Ekkor könnyen átmehet kompenzációba, amit főként kiemelkedő teljesítménnyel akarhat elérni. Mondom, akarhat, és persze ez nem mindenkire igaz. Mivel a legjobbat akarjuk kihozni magunkból, a legjobbat várjuk el a testünktől is, hajszoljuk magunkat, de az elgondolás és a gyakorlat nem mindig találkoznak. Ez nem lebőgés, hanem egy folyamat kezdete, ha ma nem vagy elég hajlékony, elég kitartó, vagy eléggé átszellemült, attól még holnap az lehetsz.