A túlságosan feszülő nadrág és a takarító szertár esete, avagy az első konditermi élményem
Egyszer mindenki volt kezdő. Senki sem a konditeremben születik, akármennyire is tűnik úgy. Annyi biztos, hogy az első nap olyan mélyre ható élményt jelenthet, hogy az simán kihat a további konditermi pályafutásra.
Te emlékszel még az első konditeremben töltött napodra? Valld be, hogy neked is megfordult a fejedben akkor, hogy nem mész többet. Ha feladtad azért, ha nem, akkor azért ismerd meg az én első napi történetem, ahol eléggé belevágtam magam a mélyvízbe, méghozzá egyedül. Kíváncsi vagyok, hogy még ki ismer magára utána.
A drámai konditermi belépő az igazi
Az újoncoknak mindig nehezebb, egyszerre lepi el minden porcikájukat az izgalom, nem tudják, hogy mi vár rájuk, könnyen úgy érezhetik, hogy bárányok lesznek a farkasok között. Persze először én is túlmisztifikáltam: egy komplett Gyűrűk Ura jelenet játszódott le a lelki szemeim előtt, amikor elképzeltem a belépésemet. Nos, a drámai hatás persze elmaradt. A szó szoros értelmében nem volt semmi különös. Az első akadály sikeres teljesítése után meg is jött az önbizalmam, egészen addig, amíg meg nem álltam a pult előtt, mint egy kis szerencsétlen. A recepciós lány vizslatott néhány percig, majd lassacskán leesett neki is, hogy halványlila gőzöm sincs, hogyan juthatok hozzá a szekrénykulcshoz. Túlestünk a papírmunkán, amiket esküszöm a mai napig nem értek. Oké, fogadjam el a feltételeket, viselkedjek rendesen és ezt becses aláírásommal koronázzam meg mindezt, de valakinek erre tényleg külön fel kell hívni a figyelmét?!
Cicanaci kihívás
Miután megszereztem a zsákmányt, már csak az öltözőt kellett megtalálnom, ahol használhattam volna. Ösztönből mentem, nyíl egyenesen előre. Valami azonban nem stimmel velem az ösztön témában, mert sikerült a takarító szertárt megtalálnom, az öltöző természetesen az ellenkező irányban volt, úgyhogy teljes mértékben hoztam a formámat. A gyors öltözésből az lett, hogy gyök kettővel ráncigáltam magamra a vadonatúj edzőnacimat, ami annyira tapadt, hogy még a fenekemen lévő anyajegy is átütött rajta. Kész, vége – gondoltam – ezt én sosem fogom megszokni. Hogy lehet ez kényelmes? Aztán csak túltettem magam azon, hogy úgy nézek ki, mint valami búvár bohóc, aki eltévedt, és végül elindultam súlyországba.
A gépek örvényében
Elsétáltam a gépek mellett, mindegyiken láttam valamilyen ábrát, ami totálisan érthetetlen volt számomra. Azt megtudtam, hogy a kiszínezett izmaim fognak dolgozni, de ötletem sem volt hogyan és miként. Azt mondják, ezek a gépek úgy lettek kifejlesztve, hogy teljesen egyértelmű legyen a használatuk, és még a bolond is rájöjjön a technikájukra. Én valószínűleg retardált lehetek, mert esküszöm nem értettem. Mi az a szivacshenger? Miért van ott? Ide most a fejem vagy a lábam kell? Teljes volt a pánik, ugyanezt a procedúrát eljátszottam szinte az összes gépnél, mire úgy döntöttem, változtatok a taktikámon.
Kerestem egy futópadot, ami megnyugtatta a kis lelkem, arról legalább volt némi fogalmam, hogy micsoda. A kezelőjén lévő ötmillió gombról inkább nem szeretnék beszélni, legyen elég annyi, hogy némi nyomkodást követően végre valahára elindult. Valahogy sikerült gyorsabbra venni, szóval örömmámorban úsztam. Annak ellenére, hogy teljes sikertelenségbe fulladt az első önálló próbálkozásom konditerem ügyben, nem ment el a kedvem. Nem hagyott nyugodni a saját szerencsétlenségem, legközelebb megpróbáltam újra, ám akkor már egy profival. Aztán elmentem edzeni még egyszer, majd még egyszer. Észre sem vettem, de hirtelen én lettem az a lány, aki szinte beköltözött a terembe. Csak belép, és már adják is neki a kulcsot. A kondi lett az én terepem, nem volt többé bénázás.
Hogy mi ebből a tanulság? A kliséket, miszerint „ne add fel”, „ne ítélj elsőre” kihagyva a dologból annyit mondhatok, hogy hagyj időt magadnak kibontakozni, elvégre Schwarzenegger is volt egyszer kezdő.
Tetszett a cikkem? Köszönöm, hogy megosztod! Mellesleg biztosan te is találkoztál már a konditermek tipikus arcaival. Na de melyikkel?
