A nap, amikor megtudtam, hogy a fitness kiállítást nem múzeumban rendezik
Itt a jó idő, közeledik a nyár. Időszerű, hogy minél több edzésre buzdító fitnesz rendezvénnyel örvendeztessék meg a népet. Bőven van miből válogatni, a legtöbb persze teljesen ugyanolyan. Vajon a cél az egészségesebb társadalom, vagy mindez csak marketing?
Manapság divat edzeni. Egyrészt jó dolog, hiszen egyre többen cserélik le a süppedős fotelt római padra, vagy bicikli nyeregre. Másrészt viszont a divat kicsit sem egyedi, ráadásul sok esetben teljesen haszontalan. Ez utóbbi elég erőteljesen kezd utat törni magának, aminek tökéletes bemutatója egy fitnesz kiállítás. Adott egy viszonylag nagy terület, amit dugig zsúfolnak kiállítókkal, akik esküsznek rá, hogy náluk jobb fehérjeport nem készít senki. Adott továbbá jobb esetben néhány színpad is, ahol valamelyik felkapott fitneszguru fog rapid módon lefogyasztani. A színpad előtti szürreálisan kis helyen pedig helyet foglalhat az, aki nem csak egy check-in kedvéért jött el. Mindenki más megtalálható valamelyik fotófal előtt, kezében a telefonnal, csücsörítve vagy a bicepszét feszítve.
Egyél-igyál a fitness napon, hiszen ingyen van
Aranyszabály egy ilyen rendezvény esetében, hogy jóllakva ne indulj neki. Akár kisebb, akár nagyobb buliról van szó, biztos lehetsz benne, hogy megdobnak mindenfélével. A salátától kezdve, a fehérjeturmixon át a köles golyókig mindent megtalálhatsz. Nem árt azonban, ha előre kidolgozott taktikával indulsz a zsákmányért. Ha csak enni akarsz, és igazából kicsit sem érdekel az adott termék sztorija, akkor siess, kerüld a szemkontaktust. Kerüld a szerencsekerekeket, és nem, nem akarsz feliratkozni egy hírlevélre sem, még egy világkörüli luxus hajóút megnyeréséért sem. Ha pedig éhes is vagy, és ráérsz, nem mellesleg kötél idegzeted van, akkor kérdezz, kóstolj, kötekedj. A végére tele lesz a fejed, de legalább a hasad is.
Bohóc a fitt királynők között
Amennyiben az ember azok közé tartozik, akik nem státuszszimbólumként látogatnak el egy fitt napra, akkor jogosan tart igényt rá, hogy összerogyásig edzhessen.
Semmi probléma, irány a programtábla, és kezdődhet a tervezés. Hamar kiderül sajnos, hogy igazi művészet mindent kipróbálni, mert nagyrészt időben ütik egymást, vagy szupererő kellene minden szimpatikus program abszolválásához.
Amint sikeresen megszületett a döntés, jöhet a neheze. Bár teljes mértékben lehetetlen, de próbálj magadnak elegendő helyet találni. Nézd meg jól az előtted lévő lábát, mert egy jól eltalált fenék gyakorlat alakalmával legközelebb az arcodban láthatod viszont. A mögötted lévőt pedig egyszerűen csak sajnáld, és próbáld meg visszavenni az amplitúdót.
(Apropó! Te egyedül jársz edzeni, vagy társasággal?)
A színpad készen áll, kezdődhet a show. Ha azt hitted, van ritmusérzéked, akkor most csalódni fogsz. Biztos lehetsz benne, hogy az első pár percben elveszíted a fonalat, és a profi koreográfia viszonylag ritmustalan kacsatánccá alakul. Miután azt már feladtad, hogy a színpadi bemutatót kövesd, valószínűleg valaki mást fogsz követni, aki a környéken küzd a tempóval és szemmel láthatólag egész jól megy neki. Ettől persze még inkább cirkuszi bohócnak érzed magad, tudván, hogy közel sem csinálod ilyen jól. Valójában abszolút nincs miért szégyellned magad, a kiszemelted is pontosan így érzi magát: bohócként a fitt királynők között.
Jöttem, láttam, elfáradtam
Nos, ha az ember kellőképpen toleráns, legalábbis törekszik rá, akkor ebből a cirkuszból még egy visszatapsolásra érdemes előadás is kisülhet. Ha eltekintünk a kacsaszájú pózkirálynőktől és a fullasztó marketingtől, ami minden oldalról célba vesz, akkor még élvezhetjük is, sőt hasznos lehet.
Tulajdonképpen egyazon napon válhatunk profi harcművésszé, jógahercegnővé, sőt rúdon perdülő fittkirálynővé is, ha elég nyitottak és lelkesek vagyunk. Szép volt, jó volt, jövök máskor is!
