Sport, gyerekkor és traumák, avagy rapszódikus viszonyom a mozgással

Ha fejben végigvezetem az életemet, kikristályosodik előttem, hogy a sport mindig más szerepet töltött be benne eddig, olykor kiegészítette, máskor éppen nehezítette a napjaimat.

Sokaktól hallom, hogy a gyermekéveik szigorúan sporttal, aktívkodással teltek, nem is bírtak magukkal, ha nem kapták meg a napi mozgás adagjukat. Én nem ilyen voltam. Tény, hogy miután megtanultam járni, folyamatosan mentem valamerre, később már bicikliztem is. De ezek most nem egy félprofi sportoló mondatai lesznek.

Gyerekkor és sulis évek

Az aktívkodás az általános iskolában legalább annyira jelentette a szabadságot, mint a béklyót. Mikor kicsöngetés után végre átmozgathattuk elgémberedett tagjainkat, örültünk. Amikor a Cooper-futást lihegve, tüdőt átszúró érzéssel próbáltam abszolválni, akkor sosem annak alakformáló hatásával voltam elfoglalva, hanem a túlélő ösztöneim aktiválásával. Az egészséges ételek nálam kimerültek az agyoncukrozott teákban és a menzás paradicsomleves, tejbegríz kombókban. Ha pedig már trauma: ekkortájt szereztem a legtöbb keserű tapasztalatomat sport terén. Nem voltam kiemelkedő igazán semmilyen feladatban, a tornasorban is középtájt helyezkedtem el, de még az alakom sem volt annyira hűdejó.

Tinédzserkor

A legjobb alkalom a lógásra. Aki kihagyta a tesit, nem csak illatos maradt egész nap, de menőnek is számított. Az állóképesség, az egészséges ételek itt még közel sem foglalkoztattak minket annyira, mint a fiatal felnőtteket. Egy ideig jártam különóraként kosarazni, belekóstoltam a ritmikus sportgimnasztikába, de egyik mozgásforma sem volt az én világom. Nem találtam meg azt, amit csukott szemmel, fáradtan, vagy félig betegen is űznék, ami folyamatosan aktivizálna.

Felnőttkor

Megjelennek az első hurkák, stresszel a munka, a suli, a magánélet. Rájössz, hogy nem lett volna rossz, ha anno a lógás helyett tesizel. Rájössz, hogy nem kell élsportolónak lenned ahhoz, hogy formába hozd magad. Rájössz, hogy a brokkoli még mindig nem finom. Rájössz, hogyan lehet a csirkét és a rizst egymásután 100 napon keresztül főétkezésekkor fogyasztani. Rájössz, hogy túl lehet tolni a sportot, közben szerencsére elfelejted, hogy van kortizolszinted. Rájössz, hogy mozogni jó dolog, még ha alig van rá időd, akkor is. Rájössz, hogy ha szép és izmos akarsz maradni, bizony nem úszod meg nélküle. Ha rájössz, hogy megtaláltad a sportod, amit örömmel űzöl, akkor mindenre rájöttél.

Neked mikor vált az életed részévé a sport? Írd meg nekünk és oszd meg a cikket!
Apropó! Te tudod helyesen kivitelezni a fitness gyakorlatokat? Segítünk!