Most komolyan: miért vagyunk képtelenek abbahagyni a diétázást?

Sziasztok, Niki vagyok és függő. A függőségem 12 évesen indult, amikor először láttam kövérnek magamat. Jelenleg tiszta vagyok, pár hete, de már 30-nál is többször visszaestem. Az előző volt az utolsó, megígértem magamnak.

Leszögezném, a diétázás címben említett értelmezése hazánkban csak félreértelmezetten fordul elő. Az angol diet szót használják, mint az adott személy által jellemzően fogyasztott ételek rendszerét. Ezen felül pedig, mint az időszakosan fogyasztott, súlycsökkentés céljából kiválasztott ételek halmazát. Ez lenne a klasszikus diéta fogalma. Az orvosilag javasolt betegségek indokolta, valamint műtéteket követő regenerációs időszak étrendjeit itt most kihagynám, nem a témánkhoz illő.

Azt érzem, az emberek többsége még mindig nem hisz abban, hogy képes egy állandó, életmódba illeszthető, átlagos étrendet tartani. Olyat, ami egy középső értéket képvisel, amelytől, ha alkalomadtán pluszba vagy mínuszba billen a mérleg, az még mindig normálisnak, elfogadhatónak, életszerűnek tekinthető.

A diéta, mint szimbólum

Divat ma mindent magával a divat szóval felkapni. Emellett a különleges beelőzte a normálist. Pedig a választékos, kiegyensúlyozott, mértéket alkalmazó táplálkozás az, amelynek nem kéne divat tárgyát képeznie, ezt vallja a fitletters oldal brigádja is. Ezt kéne mindenkinek magára szabnia egyénileg vagy segítséggel és élethosszig követnie, mindennapi szokásává tennie. Mindemellett megértenie, hogy ha nem szokott hétköznaponként desszertet enni ebéd után, de múlt hét szerdán mégis megtette, akkor:

egészségére váljon, ettől nem lett rossz ember és rontott el mindent, pontosan ettől lesz az ő saját életmódja emberi.

A diétázom szóban azonban van valami súlyos, valami követelőző. Beleégetett a köztudatba valami olyasmit, hogy ha törődsz magaddal, akkor diétázol. Ha jobb, szebb, és több akarsz lenni, diétázol. Ha nő vagy (persze nem szeretnék ám senkit kirekeszteni, aki életében valaha is fogyókúrázott), akkor már legalább annyi diétát végigcsináltál az életedben, ahány éves vagy. Ezt mondják.

Egy kis történet

Honnan indulhatott el ez az egész ennyire intenzíven? Olvastunk róla többen is, hogy már Sissy is „diéta csínyeket”, testi sanyargatásokat alkalmazott – maradva itt most ennek az étkezésre vonatkozó részénél. Tehát akkor indult volna ez az egész kalamajka, amikor egyre inkább kívülre került a hangsúly, a belső értékeket leértékelve?

A diétázás mindössze egy rossz szokás. A rossz szokásokat – pláne, ha sok érzelem, nagy múlt köt hozzájuk – idő levetni. Biztos, hogy az első, második, harmadik „hiba” után lelkiismeret-furdalásunk lesz. Az este 8-kor megevett csoki után, a repetázást követően, ez így van rendjén. De emellett a fejünkben tudatosítanunk kell, hogy nem egy nap alatt rontja el az ember életmódját és nem a szülinapi torta a bűnös mindenért. Az ünneplések az egész életünket végigkísérik. Az én fejemben is jár az esküvő mellé a torta és ki nem hagynám. Keresse meg mindenki a bázisát, ami őt szolgálja, amit élvez, amellyel az életét egészségesen el tudja képzelni. Ebben bármi szerepelhet, csak használjuk a mennyiség, a minőség, az időiség hármasát!

Minden út és diéta egy nagy lépéssel kezdődik

Kezdjük el egy-két apróbb dologgal, fokozatosan: a kései vacsora helyett az étkezés legyen korábbi, jóízű és tenyérnyi. Ne kapkodjon, türelmetlenkedjen senki, évekig akár évtizedekig is hurcolhattuk a rossz szokásainkat, itt az ideje, hogy vessük le az ezekhez kötődő hamis elvárásokat. Aki akar, tud változtatni, akinek szüksége van rá, nyugodtan kérjen hozzá segítséget (a pszichológustól az edzőig bezárólag széles a paletta). Ja, és ne tervezgessen tovább senki, csak csinálja, aztán majd jön minden magától egyre inkább, csak higgye el!