Diétázom, de bűnözni akarok, most azonnal!

Ez lesz most az igazi, érzem. Olvastam egy új diétáról, tegnap óta csinálom, és nagyon jó! Csak fehérje, semmi szénhidrát, garantált a siker és minden pénteken ebéd után megengedhetek egy falat csokit magamnak.

Számos esetben hallottam már a következő állítást és különböző variánsait:

“Fehérje diétán vagyok, szénhidrátot alig eszem, de heti egy sütemény engedélyezett, hogy tartani tudjam.”
“Ma pont péntek van, micsoda szerencse! Le fogok fogyni és megváltozik az életem, miután ezt végigcsináltam.”

Természetesen nem fogok úgy csinálni, mint akitől korábban szintén jelentős számú alkalommal ne hangzott volna el a fenteikhez hasonló kiejelntések valamelyike. Rengeteget kérdezgetem az embereket arról, hogy mindezek mellett hogyan telnek el a mindennapjaik, élvezik-e azért valamelyest azokat az ételeket, amelyeket a mindennapokban fogyasztanak.

A válaszok persze vegyesek:

“A tészta, a kenyér a mindeneim, de ha már rájuk nézek, attól is elhízom, de nem ehetek belőlük, ha fogyni akarok.”
“Szeretem a salátát, persze! Azt eszem minden ebédre és vacsorára tonhallal, ha pedig kicsit megengedőbb hangulatomban vagyok, teszek rá egy kis sajtot. Jó ez így nekem, ettől tudom tartani a súlyom.”

Kell ez nekem? Kell ez neked?

Kérdem én, ez most akkor így jó? Megéri? Mert számomra, miközben ezt írom, egyből egy másik életterületen előforduló szinonímához terel. Ahhoz, amikor egy rossz kapcsolatban folyamatosan fojtom el magamban a bántásokat, a sértéseket, olyanokat teszek meg a másiknak, ami nekem nem jó, csak azért, hogy békén hagyjon kicsit. Aztán egy ponton elegem lesz, robban a bomba és az összes fájdalmamat, amit eddig elnyeltem rázúdítom.

Ahogyan választhatok rossz kapcsolatot, úgy tudok rossz diétát is.

Ebből kilépni csak egy másik mentalitással, szemléletváltással, színes táplálkozással lehetne. Nincs tiltott étel vagy alapanyag, csak tudatos mennyiségre, minőségre való figyelem. Hát hogyan lehetne valami olyan jó, amelynek a végét várjuk csak? Hogyan lehetne jó az, amelyben csak a kivételt szeretjük? Nem kell a válaszon sokat gondolkodni, ugyanis sehogyan. Egy csalódást követően a diétát könyveljük el rossznak és még a feldolgozását sem ejtjük meg, egyből választunk egy újat. Úgy vélem, hogy rengeteg lehetőségünk van az egészséges életmód területén belül, csak még nem tanultuk meg őket kihasználni. Ahelyett, hogy számba vennénk a rengeteg táplálkozási, sportolási lehetőséget és azzal foglalkoznánk, hogy igazán mikor és mi a számunkra megfelelő, nem ezt tesszük. Továbbra is csak egy korlátot választunk, amely még távolabbra visz attól, hogy az érzékeinkkel összekapcsolódjunk és azokat használva étkezzünk.

Persze, hogy ez a nehezebb!

Így hozzánk kerülne a felelősség és többé nem hibáztathatnánk mást a sikertelenségért. Azt kellene mondanunk ekkor, hogy igen elrontottam, nem jól csináltam és el kellene gondolkodnom, hogy ugyan hol van a hiba. Használjuk ki végre a lehetőségeinket! Félreértés ne essék, nem önostorozásra hívom fel a figyelmet, azt egyáltalán nem támogatom. Csupán azt szeretném, ha mindannyian kezünkbe vennénk a saját étkezésünk menedzselését. Meg lehetne látni végre a sok-sok kiváló alternatívát, ahelyett, hogy csak azon keseregnénk hány és hány bűnbe csábító „elembe” futunk bele nap mint nap. Most komolyan, a legjobb, legtöbb, legváltozatosabb étkezési opciót kínáló korszakban menekülünk el szemet becsukva, fület befogva? Aztán beállunk a sor végére a következő eszméletlen izgalmas 2 hét alatt -10 kilogramm c. diéta sorába. Hát, akinek ez kell, csinálja, garantálva lesz, hogy élete végéig kísérletezhet velük, sikertelenül. De aki viszont végre irányítani akarja a saját életét, az kezdje azzal, hogy meglátja: a pohár tényleg félig teli van.