Milyen legyen az edző?

Egy csoportos fitness órát tekintve nem csupán az edző szakmai tudása, hanem a személyisége is mérvadó. Nem lehet pontosan meghatározni, hogy egy oktatónak milyen személyiséggel kell rendelkeznie, hiszen minden vendég számára más a megnyerő.

Vannak azonban tulajdonságok, amelyeknek véleményem szerint alapvetőnek kéne lenniük a mi szakmánkban. Ilyenek például az udvariasság, a figyelmesség, a segítőkészség, a pontosság (mind az időt, mind a gyakorlatok kivitelezését illetően). De persze ezek sem mindenkinek ugyanolyan fontosak.

Van, akinek az időbeosztása, lakóhelye, vagy bármely egyéb indok következtében nincs lehetősége válogatni az oktatók között, így ha nem is kedveli igazán az illetőt, mégis eljár az órájára. De van olyan is, aki ebben az esetben inkább eltekint a csoportos órákon való részvételtől. Sőt,egy nem szimpatikus csoportos óraadó akár egy életre el is veheti a vendég kedvét a fitness órákon való részvételtől. Bár szerintem ezt nem szabad hagyni, ebben az esetben érdemes másik edzőt, esetleg egyéb óratípust kipróbálni.

Ellenkező esetben az edző úgy megszerettetheti a vendégével az adott mozgásformát vagy magát a sportot, hogy többé nem is akar tőle elszakadni.

Van, aki csak a szigorú, kemény edzőket kedveli, mert úgy érzi, csak eképpen tud fejlődni. Van, aki azt szereti, ha nem hajtják túl, hanem a saját intenzitásában dolgozhat. Azért nem szabad nagyon elkényelmesedni. A motiválás mindig szükséges az edző részéről, de nem mindegy, milyen stílusban teszi azt.

A legtöbb edzésen, amelyeken korábban részt vettem, pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam. De azért akadtak kivételek, akiknek többé nem mennék az órájára. Számomra zavaró, amikor az oktató lekezelően beszél a vendégeivel. Természetesen lehetnek mindenkinek problémái, lehet rossz kedve, de a vendégek nem azért mennek az órára, hogy aztán ők is rossz kedvvel menjenek haza. Úgy gondolom, hogy a magánéletet érdemes különválasztani a munkától (amennyire lehetséges), mint minden emberekkel foglalkozó szakterületen. De olyan is adódik, akinek nem a kedvéből következik a helytelen viselkedés, hanem egyszerűen felsőbbrendűnek érzi magát másoknál.

A másik eset, amikor látszik az oktatón, hogy ő maga is unja az óráját, és alig várja, hogy vége legyen. Ez sem túl ösztönző magatartásforma. Számomra mindegy, hogy szigorú vagy engedékenyebb, mosolygós vagy kevésbé mosolygós, viccelődős vagy komoly, közvetlen vagy távolságtartó az edző, a hangsúly a hozzáállására, az emberekkel való bánásmódjára, valamint a szakmai tudásának megfelelő alkalmazására tevődik. Ezt a saját szemszögemből írtam, de lehet, hogy valakiből pont ezek a személyiségjegyek ellentétes hatást váltanak ki, vagy éppen semmilyet.

Véleményem szerint fontos, hogy az oktató minden vendégre figyeljen oda, még ha sokan is vannak az órán. Egyrészt a vendégek is érzik, ha törődünk velük, másrészt így lehet elkerülni, hogy kárt okozzanak magukban.

Fontos a lendületesség, a lelkesség egy edzőnél, mert húzza magával a többieket is.

Az előadásmód sem mindegy, nagyon motiváló vagy demotiváló tud lenni. Meg is kell tudni értetni az emberekkel, mit szeretnénk, ezért érdemes a beszédünkre odafigyelni.

Hibát javítani sokszor szükséges, a vendégek érdekében. Nem elhanyagolható, hogy ezt miként tesszük. Úgy, hogy a sportoló ezt leszólásnak, piszkálásnak érezze, vagy úgy, hogy tudja, ez az ő érdeke, jót akarunk neki, és szívesen tegye, amit mondunk. Így legközelebb nem az jut eszébe, hogy „jaj, most figyelnem kell, nehogy megint beszóljon”, hanem „de jó, hogy ezt múltkor megmutatta, így már nem fáj a térdem, vállam stb., és milyen szépen csinálom”.

Egy mosoly, egy kedves szó, egy dicséret feldobhatja bárki napját. Persze ezt erőltetni nem szabad, van, aki egyéb tettekkel éri el ezt a hatást. Én arra törekszem, hogy a vendégeim fizikailag fáradtan, de mégis feltöltődve, és lelkileg felemelve távozzanak az óráimról.

Téged ki, vagy mi motivál igazán?

Mindenki találja meg a számára megfelelőt! Oszd meg, hogy az ismerőseid is megtalálhassák a számukra legjobb edzőt!