Az egészséges életmód fő bástyái, avagy kisokos szkeptikusoknak

Kifuttathatnék bárkit a világból a mérték a legfontosabb szlogenemmel, pláne a mellé szóló kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben méreg életbölcsességekkel. Ez a cikk nem erről szól!

A fitletters edzőjeként tényleg az egyszerű dolgok komoly használatában hiszek. Igenis számít a napi 10 perccel több séta, a tányéron hagyott falatok és a 20 perccel több alvás is.

Mielőtt bárki azt várná, hogy itt most x számú felsorolási elem következne olyan célzattal, hogy azokat betartva valaki egészséges lesz, tegyen le róla. Habár az örökérvényű igazságok élnek, mindazok egyénre szabása nélkül mit sem érnek. Nem tudok hinni abban, hogy mindenki ugyanazzal az adaggal tudna lefogyni, ahogyan abban sem, hogy mindenkinek ötször egy kicsit kéne étkeznie naponta. Eltérő hivatással, nemmel, súllyal, gyermekkorral, napi aktivitással és ízpreferenciákkal rendelkezünk, hát hogyan lehetne ezeket mind egy kalapba tenni, minden egyes emberre levetítve?

Az viszont igaz, hogy életmódunk egy olyan totális egész, amely csak akkor lehet egészséges és harmonikus, ha a részterületei külön-külön is azok. Vagy legalábbis nincsen olyan részterülete, amely értékelhetetlenül rosszul működik. Egyrészt azért is, mert a különböző egységek összefüggnek egymással és hatást gyakorolnak közvetve, illetve közvetlenül is. Másrészt pedig, hogyan tudnánk igazán az előléptetésünknek örülni, amikor egy váratlan szakítással vár otthon életünk párja?

Mik is ezek a részterületek?

Az egészséges életmód egyéni megvalósulása érdekében négy részterület összhangját emelem ki:

• táplálkozás,
• fizikai aktivitás,
• regeneráció,
• mentális egészség.

Ennek a négy területnek a menedzselése az, amit mindenkinek a saját életére formálva kellene egyensúlyban tartania. Ekkor pedig bekövetkezne az egészség és a történet vége. Nyilvánvalóan, ha ez ennyire egyszerű lenne, már mindenki réges-rég folyamatosan egészségesen élne.

A saját belső iránytűnkre figyeljünk

Önismeret nélkül mindezek nem tudnak teljesülni. Mindenkinek első körben a saját igényeit és szükségleteit kell ismernie, hogy harmóniába kerülhessen. Meg kell ismernie, mit és mikor esik jól fogyasztania. Mit talál finomnak, mikor jön el az elég pillanata. Ez pedig gépies, időre és tartalomra megszabott étkezési „programokkal” hogyan is sikerülhetne? Pont a lényeget veszi el tőlünk, hogy megismerjük belső érzékelőnket.

Ugyanezt gondolom a másik három részterületről. Az emberi testet mozgásra teremtették. Nincs olyan, hogy valakinek nincs szüksége mozgásra, csak talán az évtizedek alatt sem találta meg azt, ami számára a megfelelő. Nem mindenki sportos típus, olyan viszont lehet, hogy valakinek szűk a preferenciája a sportok, a fizikai aktivitás terén. De olyan sincsen, hogy semmi sem az ő sportja.

A szabadidő, a pihenés fontossága: nem kell szakértőnek lenni, hogy ennek fontosságát bárki elismerje, de itt is eltérőek az igényeink. Persze van, hogy nem választhatunk, mert pl. történetesen egy pici babával vagyunk otthon, aki diktálja az alvásunk mennyiségét.

A mentális egészségünk állapota az, amely valahol mindezeket összefogja. Említettem az elején, hogy minden mindennel összefügg, de talán e területen ez kissé máshogyan értelmezendő. Negatív, bár szemléletes példája ennek az, ha valaki egy kisebb vagy nagyobb traumának az elszenvedője, akkor egyértelműen a másik három terület is összeomlik.

Én, én, én

Az önzés és az önbecsülés eltérő előjelű, egyszerre negatív és pozitív fogalmak. Hiba azt gondolni, hogy könnyebb készen kapott egészségprogramokat követni és külsőleg meg fog oldódni minden. Ha valakinek hiányoznak az alapjai, akkor kezdje el őket most letenni. Viszont, ha már csak egyszer is átolvasod az én gondolataimat, több leszel, ha csak annyival, hogy ez egy újabb gondolatmenet, elindul benned.