Apámnak köszönhetem, hogy ma bajnok vagyok – Interjú Palágyi Zsanett erőemelővel

Nem látványsport az erőemelés, de sikereink vannak benne. Nincsen különösebb eszközigénye, speciális felszerelés szükséglete, de mi magyarok, hozzuk a szintet. Saját költségén utazik a nemzetközi versenyekre, és sikerei vannak benne, ő Palágyi Zsanett.

Májusban lesz a világbajnokság. Hogy állsz a felkészüléssel?

Jól, a felkészülésem már kezd a „finisbe” kerülni, most már kisebb sorozatszámokat használok és nagyobb súlyokat emelek. Az edzés nem marad ki innentől sem, csak az összetétele más, nagyobb pihenőidők vannak benne. Azt gondolom, jól állok.

Érmeinek egy része.

Mennyire célszerű az erőemelésen belül az, hogy specializálódtok? Jellemző az, hogy egy számot választotok a háromból és arra az egyre fókuszáltok?

Nem. Igazából ez úgy működik, hogy valaki vagy erőemelő, vagy fekvenyomó. A hétköznapi sportban mélyen nem jártas embereknek azt mondjuk, hogy erőemelők vagyunk. Ám magunk között az erőemelő az, aki a guggolásra és a felhúzásra specializálódik, és nem szeret fekve nyomni; én fekvenyomóként az edzettség érdekében guggolok és felhúzásokat is csinálok, de ezekben nem versenyzem.

Az erőemelés kitölti az életedet, de nem ez a főállásod, mivel foglalkozol mellette?

A hivatalos, civil foglalkozásom szerint a családi vállalkozásunkba segítek be: autómentéssel, autóalkatrészekkel és autóbérléssel foglalkozunk. Napközben ezzel telik el az időm, ezt követően megyek este edzeni.

Zsanett munka közben

A családi vállalkozás és az anyaság mellett végzed harmadállásban az edzéseket, hatalmas sikerrel. Mennyire kell ehhez az életritmushoz egy rugalmas, segítő család?

Nagyon kell. Este 6 körül megyek edzeni, amikor a gyerekem már itthon van. Mesélné az oviból hozott élményeit, játszana, lassan a fürdetés következne, de nekem időközben fel kell állnom és elindulnom, ami borzasztó nehéz. Szerencsés vagyok, mert az apukája vagy a nagyszülei mindig segítenek, ha netán épp egyikőjük sem ér rá, akkor eljön velem az edzésre.

Hogyan jött ez a gondolat anno, hogy a kajak-kenut cseréled a konditeremre? Hiszen megszokottabb az egyszerűbb felépítésű sportról váltani egy komplexebbre (mint például az úszásról a vízilabdára), de nálad ez fordítva történt.

Gyerekként egy osztálytársam miatt kezdtem el kajakozni. Abszolút egy közös program volt, együtt jártunk biciklivel edzésre, edzőtáborokba. A kajak nagyon jó alapot adott, de nem voltam túl sikeres benne. Az egyik télen, amikor már kamaszok voltunk, jött a szokásos alapozás, ami kizárólag a konditeremben zajlott akkoriban. Apukám – akinek már ekkor kötődése volt az erőemeléshez – nem volt elégedett a körülményekkel és elvitt egy erőemelő edzésre, amit nagyon élveztem és még jól is ment. Ezt követően 2002-ben elküédütt egy felnőtt erőemelő versenyre – ekkor 16 éves voltam – és egyből a 4. helyezett lettem. Ez akkora erőt adott, hogy dobtam is a kajakozást egyből.

Apukádnak is van kötődése a sporthoz?

Fiatalkorában, a 70-es, 80-as években versenyzett, akkoriban a fekvenyomás még a testépítéssel volt összekapcsolva, amiben ő szép sikereket ért el. Azonban a mai napig hobbi szinten edz, illetve az edzéseimet is segíti.

Azt nyilatkoztad korábban, hogy most, 31 évesen érzed magadat erőd teljében. Ezt jó volt olvasni, hiszen néhány sportban már serdülőként is „öregnek” számít az ember. Van-e olyan kor szerinted, amikor már elkezd stagnálni, majd csökkenni az ember ereje?

A tapasztalat jelenleg azt mutatja, hogy elég későn jön el ez a pillanat, hiszen még 70 éves, jó erőben lévő versenyzőtársaim is vannak. Az én fejemben emiatt sincs ilyen határ. Ám ettől függetlenül, lehet, hogy ha átlépem a nyugdíjas kort, megjelenhetnek olyan ízületi panaszok, amelyek hatással lesznek a teljesítményemre.

Az erőemelést akár gyerekeknek is ajánlja.

Az erőemelés nem látványsport, nincs kiemelt szerepe itthon, te mennyire foglalkozol az népszerűsítésével?

Magamban rengeteget foglalkozom ezzel, hiszen nagyon bosszant. Egyedül azonban kevés vagyok ahhoz, hogy ezt meg tudjam változtatni. A magam módján persze azért próbálok érte tenni, a saját sikereimmel, videóimmal, illetve a közösségi oldalak használatával. Ennek ellenére azt gondolom, hogy többet kellene a tömegsporttal foglalkoznia a szövetségnek és az államnak egyaránt. Talán az emberek félnek is ettől a sporttól, a kigyúrt, nagydarab emberektől, a hatalmas súlyoktól. Itt nem a versenyzésre kell elsősorban gondolni, hanem a sok-sok hobbi erőemelőre. 

Zsanett méltán lehet büszke a trófeáira.

Ajánlanád-e egy gyereknek, hogy ezt a sportot válassza?

Persze, 14 éves kor fölött abszolút. Előtte bármilyen sportág nagyon jó alapokat adhat, akár a torna, akár a kajak (nevet). Ha van kitartása és el tudja azt fogadni, hogy itt nem fog folyamatosan új mezeket vagy felszereléseket kapni, – a támogatások hiánya miatt –, hanem a saját ruhájában és cipőjében kell eljárnia edzeni nap mint nap, akkor azt gondolom, igen.

Nőként szembesülsz-e bármilyen negatív sztereotípiával ebben a férfias sportágban?

Most már nem. Nem is látszik már elsőre rajtam, hogy mit sportolok, hacsak nem tunikában vagy atlétában vagyok. Gyerekkoromban sokat bántottak emiatt, biztos, hogy sok minden féltékenységből és irigységből fakadt, hiszen a fiúk felnéztek rám amiatt, mert több fekvőtámaszt csináltam meg, mint ők. Ez mostanra már átalakult és csak a biztató szavak, illetve a pozitív megjegyzések jutnak el hozzám.

Az eddigi versenyen mért legjobb eredményed a 115 kg. Mit gondolsz, meglesz-e a kitűzött 122,5 kg?

A 122,5 kg-ot év végéig tűztem ki, nem a következő világversenyre, ám azt gondolom igen, jól haladok felé. Viszont a most esedékes világbajnokságon a 115-117,5 kg-ot mindenképp meg szeretném csinálni. Mindent megteszek érte, nagyon remélem, hogy sikerülni is fog.

Nagyon sok sikert kívánunk Palágyi Zsanettnek a májusban tartandó finnországi fekvenyomó világbajnoksághoz.